Első kritikák, leírások egyike a könyvről melyet közlünk!
Szerző: Bedő J. István
Fellelési helye: a címben megjelölt oldal
Alkotás szövege:
De nehéz a siker kovács sorsa! Ismételnie kell, ha akar, ha nem. És ha mást próbál, a korábbi magas mércét túl kell ugornia.A legjobb elődök nyomában indul el Dolák-Saly Róbert (DSR), a szójáték mestereit követi új könyvével, az Agyatlantisszal. Már a cím is zavarba ejtő, mert bár az agyatlanokra hivatkozik, a cím könnyen szét is esik az Agy-atlantisz formára, aztán töprenghetünk, hogy melyik az igazi. DSR meg a sarokban ül, gyakorolgatja valamelyik kaján arc kifejezését, és mulat rajtad, az olvasón, milyen jól csőbe húzott.
Mert ott vagy ám! Ülsz a csőben, és próbálod megérteni DSR világát, az Óperenciás-tengerben fekvő szigeteket – Eufória és Szorongázsia, Patológia, Ezotéria, és persze a bizonytalan hitelű Hantarktisz, meg a felejthetetlen Amnézia, aminek a település nevei valahol elkallódtak – és az idegenvezető, Naftalin Ernő gorombaságait. Ernő végigvisz azon a tájon, amelyet a korábbi kötetből, a Madáretetőből ismerünk, mármint ha elszánt DSR-rajongók vagyunk. Emlékeztetőül: a Madáretető koholmány- és kacsagyűjtemény volt. Egy elsüllyedt kontinens – az Agyatlantisz – kutatása során a régészek a távoli jövőben felbecsülhetetlen dokumentumok birtokába jutnak: három épen maradt napilapszám kerül a kezükbe i. e. 2002-ből. A lapszámok belföldi és külföldi tudósításokat, riportokat, kultúrrovatot, ételrecepteket, rendőrségi- és sporthíreket, egyszerűen minden LÉTszükségest tartalmaznak – az agyatlanság végső határáig.
Hát most itt az előzmény. Az A-szigetvilág kialakulása, topo-, geo-, hidro-, libido- és angiográfiája. (Aki olvassa, óhatatlanul belecsavarodik.) Habár Agyatlantiszon csupán egyetlen állam (Ezotéria) van, melynek hivatalos nyelve a halandzsa, azért a gyakorló olvasó lényegesen többször hiszi, hogy átverik. Ebben nem is nagyon téved.
A rendszer majdnem tökéletesen működik. A szerző, aki maga írta, rajzolta, fényképezte, tervezte, nyomtatta, megvette a könyvet (a kiadói szerkesztő szíves közlése) felidézi némelyik régi ismerősünket. Itt van például Leopold, a raccsoló képmutogató, aki újabb diafilmek képanyagát kommentálja. A nagyfater (a Besenyő család kéjhajhász Anti bácsija) is nótázik.
A könyv alakjainak és a benne leírt eseményeknek a valósághoz semmi közük, és minden hasonlóság csak véletlen egybeesés lehet – de azért amint a média világát megidéző TrendiRandi hetilapoldalait lapozgatjuk: az az érzésünk, hogy az abszurd fantázia lemarad a valóság mögött. Újraolvasva egyre jobban hasonlítanak némely részletek a valódi élethez. Tessék csak nézni a Sztárvájka rovatot. A cikk: Hétpecsétes kit-kot. Tini Timi titkos titkai.
Hát nem olyan, mintha valamelyik valódi bugyikurkász magazin címlapjáról vették volna le?
Vagy a Kvízfej feladványmagazin kérdései. Hitte volna, hogy a C-vitamin szedése segít kiejteni a C betűvel kezdődő szavakat? Hitte volna, hogy a féldrágakövek gyógyító hatásúak, ha zsebben hordják őket? Hitte volna, hogy a radiátort egy macska találta fel? (Találja ki, melyik kérdés nem DSR újságjában jelent meg…)
Így aztán értelmeződik a mű alcíme: „Az ember: tragédia”. (A két szó közötti kettőspont eredetileg nem része az alcímnek, csupán a tisztelt olvasó értelemgyakorlatait szolgálom vele – meg kissé belebújok a szerző bőrébe.)
Sűrű egy olvasmány, annyi bizonyos. Nagyon kicsi adagokban szabad csak fogyasztani. (Előtte agygimnasztika célszerű.)
Különösen azoknak ajánlott, akik koponyájuk belsejében fel tudják idézni DSR figuráit. Anélkül a szöveg lényegesen kevésbé hat. Na, de hanggal együtt!
