 |
| Származási hely: Agyatlantisz |
Ha esetlegesen valakinek problémái lennének a cikk szkennelt változatával. Ide varázsolom a gépelt változatát:
Könnyű is meg nehéz is írni olyan könyvről, amelyik így kezdődik: „Kórhatár – Tizennyolc éven felüli alkalmi süketeknek felolvasni csak kiskorú fülügyelete mellett ajánlott!”Könnyű, mert rögzíthetjük, hogy Dolák-Saly Róbert agya az átlaghoz képest abnormálisan működik, de azt is: lehet, hogy ő normális, és mások nem. Minden mondatát másként fejezi be, mint várható, amivel folyamatos szellemi izgalmat és nevetést ingerel. Nagyon tudja, hogyan kell úgy szórakoztatnia elménket, hogy közben ne szomorítson el, ami abból fakad, hogy színpadon dolgozik, és profin bánik a közönséggel. Kiismerte. Emellett képes harsány kacagást kiváltani, miközben egy pillanatra sem lép az olcsó humor felé. Nem is kacsingat rá.Nehéz ugyanakkor értékelni az új könyvét, mert unalmas dolgokat kell leírni róla. Például hogy a szerzőt, saját bevallása szerint, az e hasábokon megjelenő egykori sorozata szoktatta vissza az írásra. Valamint hogy Dolák-Saly második önálló könyve nem rosszabb, mint a hat kiadást megért első. Sőt! Bizonyos tekintetben jobb is, mivel összeszedettebb munka, a különféle műfajok egységes szerkezetbe vannak rendezve. Valamint hogy a szerző nemcsak írni, de rajzolni is tud, maga alkotta meg a könyv illusztrációit, ami szintén rendhagyó, nemcsak mert azt bizonyítja, hogy Dolák-Saly Róbertnek jó a kézügyessége, hanem azt is, hogy tud egyszerre szövegben és képben gondolkozni. Az Agyatlantisz egyébként abszurd utazás egy abszurd földrészen, ahol találkozhatunk az emberiség minden abszurditásával. Szerencsére Agyatlantisz már elsüllyedt, így felfoghatjuk úgy is ezt az utazást, mint valamiféle szembesülést, egyben szabadulást. Mármint saját magunktól. A könyv rendkívüli erénye, hogy a benne lévő írások nemcsak egyben olvashatók, hanem darabonként is, sőt bármikor megismételhetők. És tanúság arra, hogy a színpadi humor papíron is életképes, illetve ha ez nem igaz, akkor Dolák-Saly Róbert nagyon érzi a kettő közötti finom átmenetet. A könyvben található diavetítéseket pedig az örökkévalóságnak ajánljuk.(Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz, avagy az ember tragédia. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2009. Ára: 3600 forint)
Így lett a bivaly az öreg néne őzikéje. Akkora lakodalmat csaptak, hogy tíz parasztgyerek se érte körbe.
A Zimonyi házaspár és közös gyerekük, Ákos addig éltek boldogan, amíg be nem mutatkoztak. A viszontlátásra!
– Jössz vissza, te mocsok!? – kiáltotta amegint rosszmájú nénnye a lebukott zergének.
– Ne féljél, már senki se bánthat rajtam kívül! – vigasztalta aranyosan, amikor elfogta a muflont.
A néni annyiszor mutatkozott be a zebrának, hogy eltörött a gida lába.
– Legyél a férjem! – kérte a bikát a nő. – Te leszel a Zimonyi. – A cica kihallgatta a beszélgetést, de nem mondta el senkinek.
– Majd adok én neked! – indult a nő a csikót megkeresni, miközben elfelejtette, hogy ő jóindulatú.
– Engedd meg, hogy bemutatkozzak! – szólt a néni, mert kiment a fejéből, hogy legutóbb gonosz volt.
– Karsainé vagyok, de szólítsál nyugodtan Zimonyinénak – mondta a birkának a nő.
Az antilop el volt keseredve, hogy a Karsainéhoz került, de remélte, hogy el kell onnan szökni.
Amikor elolvassák, amit ideírtam, elnézést kérek, hogy raccsolok!(Leopold, a porondmester)
Figyelem, figyelem! Egy olyan nénit vetítünk ide, aki elvesztette a memóriáját, hiába kereste. A filmtragédia címe: Öreg néne őzikéje.
Egyszer, egy augusztusi délutánon egy feledékeny néni azon gondolkozott, hogy mióta ül kinn a kertbe’.
– Nem tetszik fázni? – kérdezte tőletélen, egy helyes kecske az idős nénitől.
– Mi közöd hozzá, te szemét? – válaszoltafél év múlva, de a csacsi már nem volt ott.Közbe’ beépítették a környéket.
